szótlan hajnalok
szólítanak
csepegő vízcseppek
törik meg csendjeim
elalélt percek
rángatnak
fel az ébredés
ámor hullámain
 - vajon mire jó
ez az élet
ha a hajnal halott
fényeket ébreszt

morcos gondolataim
elfújja majd a
hideg szél
szobám falain
kívül átok
kabátot húz rám
a tél

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.