Én édes Katinkám…

Két felvonásos színdarab
írta: Somogyi Ottó

Személyek:

Bárány János főszolgabíró
Örzse, a felesége
Katinka, a lányuk
Janka Piroska, árvaként befogadott szolgálólány
Kálózy Bálint, elszegényedett nemes
Balassi Kristóf jómódú birtokos
Varga Máté huszár
Mihalik Tamás plébános

Varga István gazda
Németh András gazda
Huszejn basa
Topozy török tiszt

Szín: Szentbenedekkál az 1600-as évek vége felé

Bemondó:            Igen tisztelt, megjelent, kedves vendégek!
                          Mindenkitől egy parányi figyelmet kérek!
                          Legmélyebb tisztelettel köszöntöm Önöket,
                          fiatalt, idősebbet, férfiakat, s nőket!

                          A mai előadás egy igazi, ritka unikum!
                          Méltányolja ezt a nagyérdemű publikum!
                          Társulatunk amatőr, de nagyon lelkes csapat,
                          Ízig-vérig szentbékkállai e pazar színdarab!

                         Tapsuk lesz nekünk a fizetség kedves közönség,
                         Így kovácsolódik barátivá e kicsiny közösség!
                         Történetünk Szentbenedekkállán játszódik,
                          melyben néha szinte shakespearei fordulat látszódik.

                        A helyszín egy főszolgabíró takaros háza,
                        benne ő maga, asszonya, szolgálója, s lánya.
                        A központi cselekmény két szerelmes pár sorsa,
                        ehhez vegyül a török-magyar viszony sava-borsa.

                       A cselekmény ideje az ezerhatszázas évek vége,
                       megtudhatjuk ebből, hogy a szerelmes szív ég-e,
                       mikor már majd másfélszáz éve sanyargat a török,
                       s e veszedelmes elnyomás úgy tűnik, már örök…

                      Fogadják nagyon sok szeretettel a szereplőket,
                      merészségükért óriási dicséret illeti őket!
                      Még egyszer kérem, ne mérjék szűken a tapsot,
                      örömük jelent nekünk Önökkel szorosabb kapcsot.

                       Mielőtt tüneti jelenség lenne az elvonás,
                       elkezdődik lám most;… az első felvonás:

Első felvonás

A főszolgabíró háza belülről. Korhű bútorokkal, sarokban míves, faragott ágy, nagy dunyhával, mellette éjjeliszekrény tükörrel, középen asztal, hímzett terítővel. Katinka a tükör előtt ül.

Katinka:          Ó te tükör! Hogy lehetsz ily szívtelen,
melytől hidegroham rázott ki hírtelen!
            Tompa fényedben halványul fakó arcom,
fáradt vagyok vívni mindennapos harcom!
Apám, és anyám, a mindenható jó szülők,
nem sejtik, hogy e bajomba beleőszülök!

(feláll, szembefordul, kikönyököl az ablakon)
Miért születtem vajh’ erre az úri világra?
Inkább lettem volna; Piroska, ki árva!
Szerelmes szívem soha el nem adom!
Istenem, ezt neked most megfogadom!
Inkább most jöjjön földi éltem alkonya,
mintsem legyek a Balassi birtokos asszonya!
A szülői akarat elvetett magva vagyok,
mely a csírából kikelve sikert aratott?
Hogy rántsam le apámék boldog palástját,
kik életem köré építettek börtönbástyát?

(Bálint jön befelé a nézők között)

Bálint:             Karcos vagyok, mint a nemes jó bor vala,
birtokaim apáimban hiába elsorvada.
Harcos vagyok, bár itt teremne egy török,
kinek aztán, huss… rögvest szívébe döfök!
            Hiába dúl e vész majd’ másfélszáz éve,
hiába kopott meg címerem nemesi fénye,
nem hagyom, hogy a sors porba rántson,
szívemről a szerelmet, mint gazt; lehántson!
De csitt! Mi fény tör át az ablakon?
Napkelte az – és napja: Katinka.
Kelj, tündöklő nap, öld meg már a holdat,
mely irigyen sárgul, egyre sorvad…

Katinka:          Ó Bálint, miért vagy te Kálózy Bálint?
Tagadd meg atyád és dobd el neved!
S ha nem teszed: csak esküdj kedvesemmé -
s majd én nem leszek Bárány Katinka tovább!

Bálint:             Ó! Édes Katinkám, de jó, hogy itt vagy,
szívem veszett ritmusa szavaidtól kihagy!
Jer gyorsan rózsám, jer gyorsan ide,
hadd ölelgethesselek meg ízibe!

Katinka:          Szerelmem! Bálintom, édes lelkem!
Várj rám odébb, a szomszéd telken!

(A színpad alatt találkoznak, összeölelkeznek, majd Katinka eltolja magától Bálintot)

Katinka:          Vigyázz te, hátrébb e kemény agyarral,
most nem török dúl itt a magyarral!
Menj el, mert ha jó apám észrevesz,
haragjában a fogdmegekkel félretesz!

Bálint:             Hitvány e világ, silány gaz az alja,
tudd meg, mi lesz kedvesed fogadalma:
Ne legyen Kálózy Bálint a nevem,
ha még a mai nap meg nem teszem;
megkérem biz’ a kezed bíró apádtól,
ne válasszon el minket ásótól-kapától!

Katinka:          Bolond legény vagy te, Kálózy Bálint,
szerencséd, hogy szemed sugara csábint…

(Elmennek, a tisztaszobába bejön Örzse asszony, az asztalhoz lopakodva tölt magának a boroskancsóból, iszik, majd mikor az ajtót becsapva belép a főszolgabíró – pipájával a szájában -, gyorsan lecsapja a poharat, és elosonva leül. A főszolgabíró megszaglássza a poharat, majd komótosan szögre akasztva kalapját leül az asztalhoz, tölt magának a borból, belekortyol.)

Bíró:                No, Örzsém, mielőtt a falu szájára vesz,
s lányunk tisztessége kétes hírűvé lesz,
itt az ideje; a kupába nemes bor kerüljön,
a Balassi birtokos szándéka kiderüljön!

Örzse:             Szó, mi szó, kend most jól mond valamit,
faggassuk hát ki lányunkról a Balassit!
Vajon csak azért sertepeltél nap, mint nap,
hogy e házban jó szót, s nemes bort kap?

(Közben bejön Piroska, a szolgálólány, bort tölt a gazdának, igazgatja az ágyat, miközben dörömbölnek, Örzse leül a sarokban, hímez)

Bíró:                           Eredj Piroska, engedd be a vendéget,
hozz pálinkát is, mi torkot éget!

Piroska:           Igenis, főszolgabíró uram!
Máris indul a cselédfutam!
Csak térülök, fordulok,
jó szóért nem koldulok!

Örzse:             Ej, de cserfes szájú lett e lány,
még a végén a fejünkre nő, ne mán’!

(Bejön két gazda – Varga István és Németh András - egymás grabancát rángatva, tántorogva hangoskodnak, veszekednek)

Varga István:  Te magyarnak szégyene, átok szomszéd,
megint átfolyt portámra a moslék!

Németh András: Kendnek megint akkora a szája,
hogy a nyavalyakórság rohadna rája!

Bíró:                Elég legyen! Perlekedő gazdák kendtek!
Úgy viselkednek, mint afféle gyütt-mentek!
Rosszabbak, mint két civódó kölyök,
menjenek békével, épp elég itt a török!

                        Nap, mint nap úgy törik ránk az ajtót,
hogy Örzsében rekesztik a hashajtót!

                        Kívül tágasabb, akkor lássam magukat,
ha a török kutya többé e honban nem ugat!

(Kitessékeli a fortyogó gazdákat. Éppen jön Balassi Kristóf)

Balassi:           Tiszteletem, főszolgabíró uram, asszonyom,
épp erre sétáltam, magamnak azt mondom,
Kristóf, látogasd meg a bíró gazda urat,
nem búslakodik-e, vagy egyedül mulat.

Bíró:                Jól tette kend, hogy felénk látogatott,
s nem mások háza közül válogatott.
Isten hozta Balassi uram minálunk,
kendnek mindég szívélyes helyt kínálunk!
Üljék hát le, s koccintsunk legelébb,
ezt a sorrendet tudja úr és cseléd,
mielőtt a szép szó elhagyja szánkat,
kisüstivel öblítsük szomjazó gigánkat!
Piroska! Töltsél már hamar az úrnak,
kinek lelkében ránéztére, viharok dúlnak!
Úgyis itt már az ideje, hogy beszéljünk,
férfiember módjára eszméket cseréljünk.

Balassi:           Komoly szándékkal jöttem bíró uramhoz,
nagy erőt gyűjtöttem ehhez az utamhoz! Hukk! (Időnként csuklik)

Bíró:                No! Bátorságát csak nem a kocsmában gyűjtötte,
szomjúzó gyomrát más itókájával fűtötte?!
Halljuk hát, mi nyomja kendnek a lelkét,
tán’ megint bővítette százhektáros telkét?

Balassi:           Beszédem tárgya most más szándékú leszen,
tisztességes szándékaim bíró uram kezébe teszem.
Bár megérdemelnénk már, hogy Szentbenedekkálon,
másfélszáz év törökvész után szent béke álljon,
hogy uralkodjon e Kál-völgyön a dicső béke,
s a gaz törököt kiűzhessük mindörökre, végre!

Örzse:             Jól mondja kenduram, nagyon jól mondja,
de tényleg csak ez most a legnagyobb gondja?

Bíró:                Örzse, no! Ne sürgesd mármost a vendégünket,
Hisz’ jól ecseteli ő meggyalázott vidékünket!
Oly igazakat ont a Balassi uram szája,
mily szép e Kál-völgyi vidék páratlan tája!

Balassi:           Bocsánatért esedezem, hogy eltértem a tárgytól,
bevallom, hőn égek már a belső vágytól! Hukk!

Bíró:                Ha a gyomra ég kendnek,
vágjunk belé még egy rendet!

(Koccintanak a pálinkával, isznak)

Balassi:           Bíró uramék házában van egy gyönyörű leány,
kinek látványától szívem dobogása leáll…

(Piroska felé pislog, de ezt a gazdáék nem veszik észre)
Egy tündöklő gyöngyszem, kinek vakító fénye,
a legizzóbb napsugárnak sem lehet reménye.
Jövetelem célja, hogy megkérjem a kezét,
s magunkra ölthessük a boldogság mezét!

Bíró:                Tudd meg Kristóf ecsém, e helyt fogadom,
hogy e lánykérőre én most áldásom adom!
Koccintással pecsételjük meg e lánykérést!
Piroska, ne vörösödj, folytasd az italmérést!
Te meg, Örzse, eridj, keresd meg lyányunk,
hadd ragadjon rá is; öröm járványunk!

Balassi:           Hóha! Ne menjék messzi, tisztelt nagysága,
kit én keresek, annak itt bimbózik virága!

(Néz Piroskára, az meg szemérmetesen őrá, a bírónak ekkor esik le a tantusz, elkerekedik a tekintete)

Bíró:                Te nem a szép Katalinka kezéért jöttél?
Hanem az árva cseléd mellett döntöttél?
Micsoda furmányos cselszövés történik e házban,
talán a szegény leány fog dúskálni a gazdag nászban?
Hát elment kendnek a maradék esze,
nesze semmi hozomány! Tán’ elég lesz-e?

Balassi:           Nem érdekel engem bíró uram, a hozomány,
a szív szavát még nem fejtette meg a tudomány!
Én bizony a Piroskát mindennél jobban szeretem,
ő az, ki e házból kell nekem!

Bíró:                Nem jutok szavakhoz, és te Piroska,
mikor merészkedtél ezzel az úrral a tilosba?

Piroska:           Tisztességes lány vagyok én, gazduram kérem,
nem esett folt még a hófehér szemérmen!
Köszönöm, hogy magukhoz fogadtak árvaként,
nem volt ez pokol, nem köpködök láva-ként,
örülök, hogy a maguk cselédje lehettem,
de erről most végérvényesen letettem!

(Piroska és Balassi kéz a kézben el, döbbent csend, megint nagy hangoskodás közepette beront a két gazda; Varga István és Németh András.)

Varga István:  Tegyen igazságot bíró uram!

Németh András: Ez a ganéj szomszéd döggel temette be kutam!

Bíró:                Kifelé! Többet nem mondom, takarodjanak,
apró-cseprő ügyeikről otthon tanakodjanak!

(A bíró kidobja a két gazdát, Bálint ekkor érkezik)

Bálint:             Bocsásson meg főszolgabíró uram,
hogy keresetlenül erre vetődött az utam,
de nem tarthatom tovább magamban szavam,
tengerré duzzadt könnyező tavam!

Bíró:                Ehh! Hát mi lehet az a fontos nyavalya,
hogy berontasz, hulljon ki az ördög haja!
Megbolondult ma itt mindenki,
tán’ a török az országból ment ki?

Bálint:             Szándékom komoly, és nem tűr késést,
megejtem kendnél e helyt, a leánykérést!

Bíró:                Micsoda? Agyára ment kendnek minden baja?
Mit akar itt egy egytelkes nemesi család sarja,
kinek vagyonát a törökvész rég felélte,
s hajszálon múlik nap, mint nap az élte?

Bálint:             Igaz, hogy vagyonom a török alatt,
apáim során jócskán megapadt,
de az állami adót mindig letaksáltam,
a káptalani bortizedet is beszolgáltam!
A munka verejtéktől cseppet sem félek,
kettőnknek tisztes megélhetést remélek!

Bíró:                „Kettőnknek?” A neked való lány már elkelt,
nyalogasd le szádról a tejfelt!

(Katinka be)

Bálint:                         Itt jő az én lelkem szerelmének vágya,
ő minden porcikám óhajának tárgya!

Örzse:             Ah! Elájulok! Ezt a világi botrányt!
Amit ez a két kérő ma zúdított ránk!

(elalél)

Bíró:                Micsoda? Még hogy a Katalinkára vágyódsz?
Te pimasz! Éjjel-nappal csak ezen rágódsz?
Szemtelen, semmirekellő, nincstelen nemes,
Takarodj! A lányomra többé szemet ne vess!

Katinka:          Jó apámuram! Ne legyen ily zord és kevély,
ne maradjon szerelmünk sóvárgó remény…

Bíró:                Istenem! Ne legyen a nevem Bárány János,
ha hagyom, hogy e szégyentől legyen sáros!

Bálint:             Maga bíró uram, hozományvadásznak nézett;
fog még festeni rólam ennél virágosabb képet!
Ezennel megígérem, hogy röpke pár nap alatt,
önként, saját akaratából jön el az a pillanat,
mikor atyai áldását adja majd nászunkra,
különben meg felkészülhetne gyászunkra!

Bíró:                Micsoda? Mit fogadkozol te itt nekem?
Más magját földembe el nem vetem!
Előbb leszek én Bárányból Farkas;
e házasságra gondolni is borzalmas!

Bálint:             Most elmegyek, de főszolgabíró uram,
emlékezzen, mikor erre visz az utam,
s maga fogja hozzám adni Katinkát,
ez úri szavamra akár veszejthetünk tintát!

(Bálint elmegy, a ház előtt találkozik jó barátjával, Balassi Kristóffal, és Varga Máté huszárral, akik pálinkásüveget húzogatnak. Őt is megkínálják.)

Máté:              Mily felindult vagy Bálint pajtás,
látom; nagy ma a bíróéknál a felhajtás!

Balassi:           Ne törődj semmivel, igyál velünk,
jókedvedről mi majd teszünk!

Bálint:             Ej, Máté, Kristóf, jó barátaim vagytok,
közöttünk nem számítanak a rangok.
Van egy tervem, segítsetek nékem,
különben itt szakajtom földre a vérem!

(Miközben összehajolva susmognak, és meg-meghúzzák a butykost, a szín a házban folytatódik)

Bíró:                Hát megbolondult ma ez a világ?
A gazdag szegényt, a szegény gazdagot kíván?
A Teremtőnk kijelölte rég mindőnk útját,
miért kell kárhoztatni az ördög kútját?
Ej Katalinka! Most már cseléd sincsen,
eridj; hozz apádnak a pincéből bort, kincsem!
A Bálint közelébe többé meg ne lássalak,
ne akard, hogy szobádba örökre bezárassalak!

(Bosszúsan kimegy. A színpadon a függöny összezárul. Katinka kijön a házból demizsonnal a kezében, Bálint utána rohan.)

Katinka:          Bálint, Bálint! Mondtam én tenéked,
magamban hiába érted élek,
jó apám, a szigorú főszolgabíró,
ki e faluban nagyhatalommal bíró,
nem mond igent e kézkérőre,
inkább bízna téged botütő mérőre!

Bálint:             Nem úgy van az, Katinkám,
ha szeretsz, csak kacsints rám!

(Katinka rákacsint, összeölelkeznek, kimennek. Közben a színpad másik alján egyedül maradó Balassi maga elé tartja a pálinkásüveget)

Balassi:           Inni, vagy nem inni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
balsorsa minden nyűgét s nyilait;
vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
s pálinkát ragadva véget vet neki?

(Mélyet húz az üvegből, majd elmegy.)

Bemondó:       Ezzel vége van az első felvonásnak,
és bár a percek csigalassúsággal másznak,
de tisztelettel megkérek minden vendéget,
kit levegőhiány, vagy egyéb dolog kényszere éget,
maradjon mindenki a helyén türelemmel,
kit érdekel, mi lesz e kettős szerelemmel,
mert e történet most tovább bonyolódik,
talán lesz happy end is, ahol minden megoldódik.
Máris kiderül a szereplők újabb jellemvonása,
kezdődik rögvest a darab második felvonása!

(Elénekli az Én édes Katinkámat, majd jobbra el, függöny szét…)

Második felvonás

(Ugyanaz a szín, Örzse az egyik sarokban, Katinka a másikban, a bíró az asztalnál pipázik. A nagy csendet Piroska érkezése szakítja meg)

Piroska:           Adj Isten, bíró uram, Örzse asszony, Katinka!
Ne féljenek, nem kell nékem alamizsna!
Csak megköszönni jöttem, hogy befogadtak,
cselédként ételt-italt, meleg szót adtak!

Bíró:                Jól van, má’ no, ha megfogtad az Isten lábát,
a Teremtőnek adj ezért legfőbb hálát!

Örzse:             Rendes leány voltál te Piroska lelkem,
megtettél mindent, mit kérni mertem!
Aztán majd jussunk eszedbe néha-néha,
s ne légy az úri házban se rest, léha!

Katinka:          Jó barátnők voltunk titokban, mi ketten!

Örzse:             Piroska! A ruháidat a sarokba letettem!

(Becsörtet Varga Máté huszár)

Máté:              Adjék Isten, bíró uram!
Jöttem, ahogy csak tudtam!

Bíró:                Adjon Isten Máté fiam!
Mi történt, hogy lelked így kivan?
Ne járasd bolondját velem,
talán kitört újra a török veszedelem?
Oly régóta uralják e szegény hazát,
hogy már tíz éve nem kellett vívni csatát!

Máté:              Nagy bíz’ a baj, nagyon nagy!
Jő a török sereg, már itt az előhad!
Az elébb, mikor a ház végébe jártam,
magát Huszejn basát, és egy tisztet láttam!
Most megyek, tovább járom a falut,
felélesztem a szunnyadó gyanút!
Mert visz a török mindent, mi mozdul,
meneküljön mindenki, már a harang is kondul!

(Kiviharzik, aztán máris dörömbölnek, belép az álruhás basa és török tiszt, akik valójában Kálózy Bálint és Balassi Kristóf)

Balassi (Török tiszt):  Jó napot a főszolgabíró háza népének,

                        hajoljatok meg Huszejn basa képének!

Bíró:                Mi járatban erre, dicső nagyúr?

Balassi (Török tiszt):  Mélyebbre hajolj, gyaur!

Bálint (Basa):  Hagyd csak Topozy, ezek a magyarok,

                        úgy csaholnak, ahogy én akarok!
Haldd főszolgabíró, a kívánságom;
az országot keresztül-kasul járom,
de nem láttam még szebb gyémántot,
mint a te gyönyörűséges léányod!

(mustrálja Katinkát)
            A háremem fiatalításra szorul,
ezért lássam, hogy kigyelmed hogy borul
lábam elé sűrűn esdekelve,
hogy személyem e lánnyal egybekelve
erősítse a török-magyar barátságot!
No, hitetlen, erre mondj imádságot!

(Bíró a lába elé térdel)

Bíró:                Könyörgöm neked, nagyságos basa,
ne legyen hozzám ily kegyetlen szava!
Vidd minden vagyonom, pénzem,
ruhám, lovam, gabonám, egészségem!
Csak a Katalinkát, a Katalinkát ne vidd el!
Megszakajtod vele szívünket, hidd el!

Örzse:             Ah! Elájulok! Ezt a világi botrányt,
amit e galád török zúdított ránk!

(elalél)

Bálint (Basa):  Márpedig a lányt, azt viszem!
Ha csak nem akarod, hogy a tisztem,
felégesse házad táját,
s elhajtsa a falu nyáját!
Sőt, ha áldásod ránk önként nem adod,
az lesz a további feladatod,
hogy a falu összes fehérnépe,
lesz házam háremének cselédje!

Bíró (sírva):     Jaj fejemnek, Katalinkám, Istenem!
Mit vétkeztem, hogy ez jut nekem!

Balassi (Török tiszt):  Ne siránkozz bíró! Süket vagy tán?
Türelmünk fogytán!
Nem hallottad a nagyúr parancsát,
hogy tálcán nyújtsd a lányod kacsóját?
Én meg viszem e másik szemrevaló kincset,
hajtsd félre te lány, szemedből a tincset!

(Átöleli Piroskát)

Bíró:                Vidd hát, vidd a leányom,
fogadjátok áldásom,
ha elérem e feláldozással,
hogy nem kezdtek ki mással!
Megmentem így a falu nőit,
tiszteljék utódaim felmenőit!

(plébános berohan)

Plébános:        Isten segítsen bennünket,
oltalmazza védtelen lelkünket,
meneküljön mindenki, itt a török,
újra rajtunk ül az átok, mely örök!

(Megkövülten veszi észre a két töröknek öltözöttet)
Úgy látszik, a vész megelőzött,
e két török már benőzött!

(Hírtelen kitárul az ajtó, újabb két török vonul be, ezek már valódiak. Az ál-törökök elbújnak a lányok mögé)

Huszejn basa:  Allahra! Mi folyik e házban?
Álljanak elém most sorban, vigyázban!
Ezt a két takaros fehérnépet elvisszük,
ezentúl háremhölgyként lesz majd tisztük!
E bimbózó tulipánok jövője a szeráj,
te falusi bíró; utunkból félreállj!

Bíró:                Elkésett már ezzel a tisztelt basa,
e másik nagyúr a lányokat már magáénak tudhassa…

Huszejn basa:  Micsoda? Ki ez a két álruhás, galád,
szablyámra hánylak most, az anyád!

Bálint:             Elég volt az országnyi sarcból,
vegyük ki részünk most a harcból!
Pusztuljanak, mint a többi, nem is oly rég,
mikor a Törökugratón beszippantotta őket a mély!

(Az ál-törökök ledobják turbánjukat)

Huszejn basa:  Karóba húzatok minden magyart,
ki Allah szent útjában megzavart!

Balassi:           A jó veres bor ízét e gaz törökkel nem vegyítem,
de e föld nedveit véretekkel elegyítem!
Kardomat belétek merítem,
lenyúzott bőrötök küszöbömre terítem!

(Kivont karddal keringenek négyen egymás körül)

Török tiszt:     Szablyám Kál népe vérére éhes!
Gyere csak hitetlen, ha végre képes
vagy szembenézni hitvány haláloddal!

Huszejn basa:  Bíró készülj! Ezek után te jössz sorra a lányoddal!

Bálint:             Rossz szomszédság; török átok!
Most én is kardom lököm rátok!
Túl régi szemünkön az örök hályog!
Nem lesz itt Katinka fölös zálog!

(A két ál-török és a valódiak egymásnak esnek. Elhangzik a Katalinka szállj el, jönnek a törökök c. dal. Közben megjelenik a két gazda; Varga István és Németh András. Szitkozódva egymást rángatják, neki-neki ütköznek a harcolóknak. A tusa rövid szünet után folytatódik, majd a törökök megsebesülve hátrálnak)

Török tiszt:     Meneküljünk, dicső nagyúr,
túl heves e két fiatalúr!

                        Bár fura nép a magyar,
e bolond ellenség egymással agyal!

(A két dulakodó gazdára bök.)

Huszejn basa:  Visszajövünk még, átkozott népség!
Az lesz majd nektek az igazi rémség!

(Megszégyenülten elmenekülnek)

Bíró:                Mit tettetek, Kristóf és Bálint,
most aztán a basa nyakunkra ráhint!
Kivégeznek minket, mint gyaur kutyát,
mit műveltetek, az angyalát!

Örzse:             Ej, gazduram, ennek kend az oka,
hogy álruhába bújt e két koma!
Csalafintaságuk megbocsátható,
e szerelmes történet oly megható!

Bálint:             Bíz’ a bíró uram! Megvolt az áldása,
Katinkának már nem lehet maradása!

Bíró:                Visszajön a török, lányom!

Bálint:             Majd én kardélre hányom!
Magának most az a feladatja,
hogy frigyünkre atyai áldását adja!

Bíró:                Hát legyen, már úgyis mindegy,
lesz, amint lesz…
Legyen a házban kettős lakodalom,
legyen akár ez a végső vigadalom!

                        Maguk meg; Varga és Németh gazda,
megparancsolom, béküljenek ki, két mihaszna!

(A földön fekvő gazdák megfáradva felkelnek, kezet fognak. Máté huszár újra berohan)

Máté:              Adjon Isten! Jó hírekkel jöttem,
időm rohanvást töltöttem,
Bár nem vagyok egy született szónok,
de Istenre esküszöm, most igazat szólok!
Most jött az üzenet a hegyesdi várból;
megmenekültünk a török kálváriától!
Vége a másfélszázados uralomnak,
e hitvány, turbános hatalomnak!
Legyőztük a kanizsai vár őrségét,
kitűzhettük végre a magyar zászló dicsőségét!
Nincs több török e magyar honban,
ki maradt, annak feje hulljon a porban!

Örzse:             Ah! Elájulok! Ezt a világi botrányt,
amit a boldog sors hozott ránk!

(elalél)

Katinka:          Anyám, anyám, te mindig elalélsz,
ezért van, hogy-e világon oly néha élsz…

Bálint:             Hát, azt a fűzfán fütyülő rézangyalát!
Ez tényleg jó hír, Varga Máté, jó barát!
De hogy megkóstoljuk-e a gazda borát,
s megtartjuk e kettős lakodalom torát,
halljuk áldását újra a bíró úrnak,
most, hogy e honban már más szelek fújnak…

Balassi:           Úgy van! Bálint, nagyon jól mondod,

                        Igyunk! S neked se legyen több gondod!
Piroska meg én, már eljegyeztük egymást,
a jó Isten képviselte ehhez az egyházt.

Plébános:        Nagyon helyes, gyermekeim,
áldásom adom majd rátok, jó híveim!
Azért vagyok az Istennek szolgája,
hogy jó irányba terelődjön az ő nyája!

Katinka:          Legyen őszinte, édesapám!
Tudja, hogy jó szava mindig hat rám!
Olyan maga bizony nékem,
tisztes apámuram, szülővérem,
mint mézédes aszúnak a tölgyfahordó,
vagy pihenő napsugárnak az érett napraforgó…

Bíró:                Jól van, no! Összeesküdni nem kell ellenem,
Nem kérdés, hogy-e kettős lagzi kell-e, nem?
Én nem állok boldogságotok elébe,
üljetek bátran kedvesetek ölébe!
Öregségem örömének legyen meg az oka,
úgyis el kell már e házban egy-két unoka!
Törjön meg szívemben az atyai átok,
eskető áldásom szálljon most rátok!

(A két szerelmespár egymás karjába esik, mindenki összeölelkezik, majd sorban felállnak, meghajolnak)

Bálint:             Kinek táncot ropni támadt most kedve,

kopogós csizmáját e jó magyar földbe verje!

(A szereplők magyar csárdásra táncolnak, közben meghajlással kimennek)

Vége
Szentbékkálla, 2005. szeptember